Teljes napfogyatkozás - 2006 március 29., Törökország, Side
Total Solar Eclipse in 29/03/2006 Turkey ,Side
Teljes
napfogyatkozás - 2006 március 29., Törökország, Side
Total Solar
Eclipse in 29/03/2006 Turkey ,Side
A 2006 március 29.-i teljes napfogyatkozás megfigyelése a törökországi Side városából
A Magyar Csillagászati Egyesület egyik expedíciójának tagjaként a törökországi Anatólia tartomány Side nevű városából figyeltem meg a a 2006 március 29.-i jelenséget.
Előkészületek:
| Az
anatóliai Kemerben található szállásunkron,
Kaposvári Zoltán az EMAPWIN szoftverrel kiszámította
a totalitás vonalának koordinátáit, melyet GPS-be
tápláltunk, hogy akár néhány méteres pontossággal
rá tudjunk állni a középvonalra. Ennek persze
elméleti jelentősége van csupán, hiszen a
centráltól való néhány km-es eltérés a szoftver
számításai szerint csupán pár tized másodperccel
csökkenti a totalitás időtartamát.De hát ha korunk
modern technikája a rendelkezésünkre állt miért ne
használtuk volna ki annak előnyeit?! Rögtön a megérkezés utáni napon török helyi kísérő segítségét élvezve derítettük fel a potenciális észlelőhelyeket. Alapvetően kétféle helyszín adódott a környéken, melyek közül az elsőt a magas tengerparti hegyek panorámás lankái, a másodikat a Side melletti partszakasz adta. Ezen utóbbinál érte el ugyanis a török szárazföldet a centralitás elméleti vonala. Mindkét esetben GPS-ben tároltuk el az esélyes helyszínek földrajzi koordinátáit, hogy később is biztonságosan vissza találjunk oda. |
|
|
|
| Időjárás: Megérkezésünk után megkezdtük a helyi időjárási viszonyok megfigyelését különös tekintettel a környező több ezer méter magas hegyek okozta felhőképződésre. Tapasztalatunk szerint a hegyek felett napközben délután 3-4 órás maximummal a kora délelőtti órákban indult meg a felszálló tengeri pára kicsapódása és felhőkké képződése, ami aztán estére lecsökkent vagy megszünt. Az időnként rendelkezésre álló műholdkép és a török meteorológiai szolgálat előrejelzései március 29-re tiszta és jó időt prognosztizáltak. Nagyobb és a felhőzet szempontjából veszélyes front, időjárási ciklon nem volt a környéken. Az Égei-tenger felől csak 30.-ára áramlott be egy komolyabb, akár esőt is hozó front. A jelenség előtt minden este közösen megbeszéltük az aktuális időjárási helyzetet és arra az elhatározásra jutottunk, hogy semmiképpen nem kockáztatjuk a török hegyvidékes területeket és hegyeket, hanem a felhőktől mentesebb és főleg stabilabb időjárási helyzetű tengerpartról figyeljük meg a teljes fogyatkozást. A napi és akár óráról-órára változó lokális jellegű felhők megjelenési lehetősége miatt a Side-i tengerpart viszonylag jó közlekedési lehetősége, akár még buszos menekülési utat is biztosított számunkra szükség esetén. A 29-i napon és azt megelőzően verőfényes, tiszta égboltra ébredtünk. A tengerparton aztán megjelent néhány magasabban található vékony cirrus felhő, ami közvetlenül a jelenség előtt 5 perccel még Napunk közelében volt, de végül is a totalitás látványát éppen nem zavarta. Úgyhogy jó választásnak minősíthettük a Side-i tengerpartot. Másnapra aztán megérkezett a front, de akkor már ki gondolt arra rosszalló érzéssel. Nevezhetjük a dolgot akár egyedi szerencsének is. |
|
Hőmérséklet:
A hőmérsékletmérést kontrollált körülmények között végeztük, amikor is a digitális hőmérőt egy árnyékban lévő sziklahasadékba helyeztük és megvártuk, míg az felveszi környezete hőmérsékletét. A tenger felől időnként hűvösebb szellő okozott kisebb hőlengést, míg az egyre emelkedő pályájú Nap egészen 22,4 C fokra melegítette a levegőt, amikor is bekövetkezett az U1 kontaktus és folyamatosan csökkent a hőmérséklet, egészen 18,0 C fokig, amit a totalitás után kb. 10 perces csúszással mértünk. A növekvő napsarló végül is 22 C fokra növelte a tengerparti levegő hőmérsékletét. Szubjektív vélemény, hogy a jelenlévők akár 10 C fokos csökkenésnek is érzékelhették a végül is 4,4 C fokos hőesést, amit jól alátámaszt, hogy sokan polár felsőt vettek fel, sőt egyesek még sapkát is.
A hőmérséklet
(C fok) időbeli alakulása a Side-i tengerparton a fogyatkozás
alatt
Fényviszonyok:
Az U1 utáni fénycsökkenést szabad szemmel 13:10 kor vettük észre. A 44 perc múlva bekövetkező totalitásig rohamosan csökkent a fénymennyiség. Az égbolt alkonyati szürkületre váltott, amit jól alátámaszt az ekkor azonos blendével (F7) és expozíciós idővel (1/640 s) készült összevágott felvételsorozat. A tenger felőli horizontot videókamerák és digitális fényképezőgépek hada kémlelte. Az árnyék közeledtét kb.másfé perccel a totalitás előtt vettük észre. A tenger és a horizont kontúrja elsötétült és narancsos-kékes-szürkésre váltott, ami végig megmaradt a totalitás alatt, majd ahogy az árnyék távolodott, egyre világosodott a horizont és végül elérte az eredeti állapotot. Mindenkinek elsőre feltűnt, hogy észlelőhelyünk sötétszürke égboltja és környezete lényegesebben sötétebb voltt, mint 1999-ben. Ezt okozhatta a nagyobb átmérőjű árnyéksáv, illetve az a lokációs sajátosság, hogy a tengerpartot 1000-2000 méter magas hegyek övezték, amik leárnyékolták a távolodó és világosabb égbolt alját. A hőmérőt a totalitás alatt képtelenség volt a belső lámpája nélkül leolvasni, kb. teliholdas fénymennyiséghez tudnám hasonlítani, - természetesen attól eltérő - narancsos-szürkés-kékes fényárnyalatokkal. A 2009-es 6 perces ázsiai fogyatkozás még sötétebbnek ígérkezik, így ott a zseblámpa elengedhetetlen eszköznek bizonyulhat.
A totalitás és a részleges fázisok:
A napminimum felé közeledve a magyarországi indulás előtti folttalan Napunk nem nyújtott túl izgalmas látványt. Amikor is befordult először egy, majd március 29-re befordult három komolyabb napfolt, szép fáklyamezővel, ami távcsőben összesen öt részre bomlott. Különösen szép látványt nyújtott, amint Holdunk eltakarta az említett foltokat. Az U1 és U2 kontaktusokat távcsőben és szabad szemmel is mértük, GPS-el korrigált másodperc pontosságú órával (itt már nem tudtuk használni a Magyarországon jól megszokott DCF-77-es óráinkat). Távcsövön keresztül a totalitás U2 és U3 kontaktus adatait a nagy izgalomban nem mértük, vizuálisban azonban a digitális videókamerák szerinti adatokat utólag kimérhettük.
 A Side-i tengerpart fényviszonyait mutató kompozit kép azonos blendével és záridővel |
A különböző észlelők által mért és átlagolt kontaktus adatok a következők:
| Kontaktus adatok távcsövön keresztül: | Kontaktus adatok szabad szemmel: |
| U1= 12:38:22 (Deli Tamás, Kaposvári Zoltán) | U1= 12:39:10 (Kereszty Zsolt + 2 fő) |
| U2= - | U2= 13:54:54 (Kereszty Zsolt utólag videóról) |
| U3= - | U3= 13:58:39 (Kereszty Zsolt utólag videóról) |
| U4= 15:13:35 (Deli Tamás, Kaposvári Zoltán) | U4= 15:13:11 (Kereszty Zsolt + 2 fő) |
A totalitás szabad szemmel és nagy látószöggel:
A már említett cirrus
felhőknek köszönhetően a totalitás előtt kb. 50
másodperccel, gyönyörű, szivárványszínű és köralakú
naphaló jelent meg a Nap körül. Maga a napkorona a
napminimumhoz várt állapotát lényegesen felülmúlta, szabad
szemmel az U2 előtt néhány másodperccel tisztán és
kontrasztosan, kissé fehéres-lilás színben már látható
volt, de Szitkay Gábor 360 mm-es teleobjektívvel készült
diáin, hosszabb expozíciós idővel még 5 napátmérőig is
követhető annak átmérője. Jól kivehetőek voltak a
belépéskori, jelenség alatti és kilépéskori protuberancia
ívek. Ugyanis kilépéskor nem egyes protuberanciákról
protuberanciákról, hanem összefüggő ívekről
beszélhetünk, amik a fotókon különösen jól láthatók. Kb.
fél perccel az U2 előtt látható vált a Vénusz, majd a
később a 0,8 mg-s Merkúr. A Fomalhaut és a Capella, mint
fényesebb csillagok látszódtak még a jelenség
környezetében, bár a nagy a izgalomban sokunk, talán
megbocsáthatóan nem erre koncentrált. Érdekesség, hogy a
totalitás előtti tenger felől erősen fújó szél, a
jelenség alatt teljesen megállt, sőt szinte hidegfrontos
égbolt minőségűvé tisztította a reggeli párás levegőt,
talán ennek is köszönhetőek a gyönyörű, kontrasztos
felvételek és maga a vizuális látvány.
| A
totalitás távcsövön keresztül: Az U2 és U3 előtt kb. 30 másodperccel jómagam - 30 - felkiáltással tudattam az észlelőkkel a napszűrő le és felhelyezésének lehetőségét. Kb. 20 másodperccel az U2 előtt, már le lehetett venni a szűrőket, hogy lássuk és megörökíthessük a gyémántgyűrűt, ami végül is olyan jól sikerült, hogy többünk, magának a gyémántgyűrű fázisainak kialakulását láthatta viszont felvételein. A Baily-féle gyöngyszemeket ki és belépéskor szintén láthattuk, belépéskor a fényképezőgép fókuszáló lemezén kb. 3-8 db-ot, az U3 körüli időszakban pedig egy protuberancia ívet és azon kívül 5-8 db-ot számoltam össze. Belépés után, ahogy egyre jobban hozzászokott a szemünk a sötétebb tónusokhoz, a kromoszféra vékony (valóságban néhány ezer km-es) szeletei sejlettek fel, hogy azután átadják helyüket a protuberanciák látványának. A belépéskor látható protuberanciák közül különösen kiemelkedett 2 db íves illetve háromszög alakú, jól megtermett kb. 1’ széles és magas, melynek felületén részleteket tanulmányozhattunk, rózsaszíntől egészen a meggyvörös színekig. Valószínüleg méretük miatt ezeket láthattuk szabadszemmel is. Ahogy haladt a Hold, egyre inkább eltűntek a belépéskori protuberanciák és magára az É-i és D-i pólus körül erősen szálasodott koronára koncentrálhattunk. Az erővonalak mentén áramló anyag jól láthatóan kirajzolta a mágneses teret. Annak pólusmenti szálai kb. 1 napsugárig terjedtek ki 90/1250 MC távcsövön keresztül nézve. Az egyenlítő menti és a nyugodt Napra oly jellemző korona szálakat, filamenteket kb. 1-1,5 napátmérőig figyelhettük meg. A korona színére leginkább a fehéres-kékes-lilás szín illett. Ahogy közeledett az U3, az órára pillantva kb. még 50 másodperc volt hátra, a belső órára hallgatva - miközben diát cseréltem -, hamarosan kiálthattam a megbeszélt 30 másodpercre figyelmeztető jelzést. A kilépési oldalon ekkor megjelent egy mind jobban erősödő és egybefüggő 15-20 ívperces protuberancia ív (talán az U3 előtt 30-40 sec-el) és egy különálló protuberancia, tele pompás rózsaszín-piros részletekkel. A pillanatról pillanatra növekvő sárgás-fehér kromoszféra rétegeit egyre erősödő fény kísérte, mikor is a holdi völgyekben megjelentek az első Baily-gyöngyök, majd kibukkant a Nap és egyre erősebb fényű gyémántgyűrűvel vakította el a látványt. Végül visszakerültek a napszűrők és a látványtól kissé kábultan és izgatottan beszéltük meg a látottakat. Többek között a megfigyelt jelenség részleteiről, színeiről tudakoltuk egymást, ami jól jött a későbbi archiváláskor. |
|
A totalitás fényképezőgéppel és videokamerával.
A jelenség előtti napokon a tengerparton jópáran próbálták ki a magukkal vitt és használni kívánt technikát. Volt aki digitális DSLR fényképezőgéppel, fotóállvánnyal vagy óragépes equatoriális mechanikával érkezett, mások videokamerás észlelésekre készültek, illetve megint mások hagyományos fényképezőgéppel kívánták a jelenséget rögzíteni. Az utolsó simítások alkalmával, ha valakinek kiderült még egy-két hiányossága, igyekeztünk a magunkkal hozott tartalékból azt orvosolni. Az esti megbeszélések során Szitkay Gábor adott asztrofotózási tanácsokat az esetleges érdeklődőknek. Felhívtuk a figyelmet a nyugodt napra jellemző egyenlítői korona-szárnyakra és filamentekre, célszerű ugyanis nagyobb fókuszú távcsövek esetén a fényképezőgépet szélesebb kivágását erre az irányra páthuzamosítani, hogy azok beleférjenek a képbe. Az észlelők a fotózáshoz, jellemzően az utazótávcső kategóriába tartozó lencsés illetve rövidtubusú katadioptrikus műszereket hoztak magukkal, 70-110 mm-es átmérőtartománnyal és 500-1300 mm körüli fókusszal, illetve néhányan hoszabb fókuszú teleobjektívekkel próbálkoztak. A nagyobb fókuszú műszereknél a 400-800 ISO illetve ASA érzékenységeknél az 1/8000-1/1000-es expozíciós idők értékkel készültek szép felvételek a gyémántgyűrűkről, Baily-féle gyöngyökről és protuberanciákról. A kisebb akár 1/60-1 másodperces expozíciós értékek pedig jól kirajzolták a korona szerkezetét. A DSLR gépek - bár kevésbé érzékenyebbek a gyári szűrő eltávolítása nélkül a H-alfa tartományra, 8 bites színfelbontásnál, kiválóan kirajzolták akár a halvány protuberanciákat is. A diára készült felvételek pedig, a nagyobb dinamikai tartomány és a csatornánkénti 16 bites diaszkennelésnek köszönhetően azok halványabb, belső részleteit is jól mutatják. Egyes észlelők az egyes fázisokhoz ún. expozíciós csomagokat készítettek elő az arra alkalmas DSLR gépekben, hogy a totalitás alatt csak az exponáló gombot kelljen lenyomni a gyors sorozatfelvétel (2-3 db) elkészítéséhez. Ez technika különösen alkalmas a gyorsan (0,5-2 sec!!!) változó jelenségek fázisfejlődésének a megörökítésére.
Nagyon sokan voltak, akik videokamerával örökítették meg a fogyatkozást. Itt a legnagyobb gondot az jelentette, hogy az expozíciót szabályozó automatika helyesen működik-e vagy sem. Legjobb megoldás, ha mi magunk tudjuk a jelenség alatt le és felhúzni az expozíciót. Természetesen a fókuszt rögzíteni kell és minden felesleges szabályozó automatikát le kell tiltani, mert téves vezérléshez vezethet különösen a napszűrő fel és levételi időszakában. A fogyatkozás estéjén végül is csodálatos videofelvételekben gyönyörködhettünk, a felbontás határain belül ugyanis kiválóan látszódott a gyémántgyűrű, az egyes protuberanciák és a korona.
Külön szólnék a fókuszálásról. Legbiztosabb, ha pl. kétlyukú Hartmann-maszkkal fókuszálunk és árnyékoló lemezt helyezünk a távcső elejére, illetve alufóliával borítjuk a távcsövet, optikát, hogy a tűző napon a változó fókusz miatt ne kelljen gyakran módosítani a pontos fókuszpozíciót. Amikor Napunkból a Napból már csak kis ív látszódott és közel voltunk az U3-hoz, ismételten ellenőriztem a fókuszt, mert a vékony napsarlónál különösen érzékenyen lehet ezt ellenőrizni (összesen egyébként 10-szer győződtem meg a helyes fókuszállásról). Az ilyen módon és precíz odafigyeléssel készült felvételek mind tűélesek és kiválóak lettek.
A 2006
március 29.-i teljes napfogyatkozás képei - Images of the TSE
29/03/2006 from Turkey
Kattintson a
képre a teljes méretű képért! - Click image te enlarge!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
